Ha elfogadjuk az amerikai antropológus, Margaret Meadnek tulajdonított már-már romantikus felfogást, az emberi civilizáció alapja az együttműködés és gondoskodás, bizonyítéka pedig az első összeforrt combcsont. Ez a combcsont szerinte a civilizáció kezdete, azaz a közösségi életé.

Erik Schäfer fáradtan tápászkodott fel íróasztala mögül, feje enyhén megfájdult és bizsergett is. Állva vette kézbe a kihűlt csésze kávét és a panoráma ablak előtt lehúzta az utolsó kortyokat. Alatta az esti Budapest látképe ragyogott giccsesen afféle karácsonyi fénykoszorúként.

A történelem változások egymásutánja, melyeket sokáig kötött időrendben tanultunk és tanulunk ma is. Pedig éppen a 20. század világhírű elméleti fizikusa, az relativitás-elmélet Nobel-díjas atyja, Albert Einstein – akire erősen hatottak a magyar matematikus, Bólyai János elméletei – állapította meg: az idő illúzió, semmi más.

Ha életről beszélünk, annak keletkezéséről, tudunk érdemes, hosszú évszázadokon át az európai civilizáció kizárólag a bibliai Teremtés-történetet tekintette mérvadónak.